“Boldog az, aki otthon boldog.”

Ismerős a címben lévő Lev Tolsztoj idézet? Mi a férjemmel szinte nap mint nap megállapítjuk, hogy “mennyire jó itthon”, vagy hogy “mennyire szeretünk itt lakni”. Az ember lelkét simogatja, ha a házba vagy lakásba belépvén akaratlanul is mosolyra húzódik a szája, és boldogan gondolja magában: de szuper újra itt…! Pedig sajnos nem mindenki él nettó 230 négyzetméteren parkosított kert közepén ellenáramú úszómedencével az alagsorban! 🙂 És nem mindenkinek takarít ki napközben a bejárónő, hogy munkából hazatérve a rend és tisztaság fogadjon! 🙂 De bizony ettől még

érezhetjük a tökéletes otthon adta harmóniát!

Az egyik barátnőm a családjával évekig egy erkély nélküli 43 négyzetméteres lakásban élt, ami jóindulattal sem nevezhető tágasnak. Sokszor megfordultunk náluk, és mindig különös harmóniát éreztem ottjártunkkor. Csöppet sem volt zavaró, hogy nem egy bálterem a nappali, vagy hogy egyszerre csak ketten tudtak étkezőasztalhoz ülni a picinyke konyhában. Később, mikor már gyerekekkel mentünk, és nekik is volt babájuk, akkor is magától értetődő természetességgel alakult ki az új rend, és találta meg a helyét az új családtag a cseppnyi otthonban. Igen, az OTTHON volt, a szó legnemesebb értelmében… Mi lehet a titok?

Hogyan lehetséges az, hogy az otthon harmóniája nem függ annak méretétől, vagy az anyagi lehetőségektől?

Persze sokan nem törődnek ezzel a kérdéssel, és nem foglalkoznak az esztétikummal egyáltalán. Sőt, vannak, akik fennen hangoztatják, hogy a rendetlen, kaotikus, esetleg koszos kis (nagy) kuckó az igazi kényelem záloga, ahol nem feszengsz amiatt, hogy pakolni kellene, vagy illő volna előszedni a porszívót végre… Részemről nem osztom ezt a nézetet, legalábbis annyiban nem, hogy vannak olyan részei a lakásnak, ahol mindig tisztaságnak és rendnek kell lennie ahhoz, hogy mi is, és a vendégeink is jól érezzék magukat.

A harmónia letisztultság és a részletek összhangja.

2014_03_08 Tulipán_otthon
1. Az előszoba legyen rendezett

Az előszobába igyekezzünk csak a legszükségesebb bútordarabokat beszerezni, legyen minél tágasabb és rendezettebb. A cipőinket semmiképpen ne hagyjuk szem előtt – tegyük cipős-szekrénybe vagy ládikóba. Az apró-cseprő holmikat (autó vagy lakáskulcs, csekkek, papírzsebkendők) tegyük fiókba vagy egy csinos kis dobozba.

2014_04_22 Előszoba

2. Az étkezőasztal nem tároló

Az étkezőasztalon ne tartsunk semmit, csak egy évszakhoz passzoló díszt vagy virágot. Minden étkezés után rázzuk le a terítőt, vagy takarítsuk le. Nincs illúziórombolóbb egy lim-lomokkal telerakodott asztalnál.

3. Mindennek legyen helye

Aminek nincs helye, annak találjunk ki helyet!! Vásároljunk dobozokat, tárolókat, spájzba vagy kamrába fúrjunk a falra akasztókat, legyünk kreatívak! A lényeg, hogy minél kevésbé legyenek a használati tárgyaink szem előtt.

4. Lefekvés előtt…

…mindig mosogassunk el. Sokkal szebb a reggel, ha a tiszta konyhapulton készíthetjük el a kávénkat!! 🙂 Akit részletesebben érdekel a téma, ajánlom Urban Eve Fly Lady programját!

5. Felkelés után…

…mindig ágyazzunk be! 🙂 És bármilyen hihetetlen, már egy hároméves gyereknek is meg lehet tanítani, hogy reggelente igazítsa meg a kis ágyikóját, és tegye a pizsamát a párna alá. 🙂 Sokkal ügyesebbek a gyermekeink, mint azt mi anyák sokszor feltételezzük, és még élvezik is, hogy részesei lehetnek a családi háztartási feladatoknak.

6. Friss virág

Péntekenként vegyünk egy csokor friss virágot, így hétvégén módunk lesz gyönyörködni benne, de ha kétnaponta vágunk egy centit a szárából és friss vizet kap, akkor pontosan kibírja a következő péntekig. Ez átlagosan havi 4 csokor virág, ami lehet akár a kertünkből is – nem is olyan nagy befektetés, nem igaz?

Virágcsokor
Forrás: www.imcreator.com/free
6. Merjünk változtatni!

Időről időre célszerű egy idegen szemével végigmenni a házban: mi az, ami nem oda illő, esetleg valahonnan még hiányzik valami? Próbáljuk azonos stílusban berendezni az otthonunkat – ez harmóniát sugall. Ne használjunk sokféle színt és árnyalatot – helyiségenként maximum hármat.

Végezetül ne feledjétek, anyukák: az otthon sokkal több annál, hogy rend van és tisztaság. Mi töltjük meg élettel, jókedvvel, vidámsággal! Szomorú, panaszkodó, savanyú háziasszony még nem teremtett olyan miliőt, ahová öröm betérni! Tanítsuk meg a gyermekeinket is rendet rakni lefekvés előtt, ahelyett, hogy folyamatosan perlekednénk velük. Legyen a napi rutin része – mondjuk mesemondás előtt. Van rend – van mese is. 😀 Addig meg… hadd játszanak csak fesztelenül! 😉

Kata

QuotesCover-pic24

Kalács-sütés otthon? Anya, csúcs vagy!

Kalács1Ha a húsvéti ünnepkör ételeire gondolunk, a sonka után rögtön a kalács jut eszünkbe. Bizony,  foszlós kalács, házilag kötözött sonka, főtt tojás, némi torma: ideális húsvéti menü!  😉 A hipermarketekben szoktam látni, hogy az emberek tucatszám dobálják bevásárlókocsijaikba az előre csomagolt fonott kalácsot. Engem ettől még a hideg is kiráz… És nem azért, mert nem szeretem a kalácsot, éppen ellenkezőleg. Viszont én már tudom, milyen a házilag sütött kalács, és a különbség égbekiáltó – természetesen nem a bolti javára.

“Nincs időm ilyesmire. Különben is, a sütési tudományom kimerül a piskótánál.”

Képzeld el a szituációt, ahogy a tavaszi napsugarak bekukucskálnak az ablakon, hívogató kávé illat csábít reggelizésre, az étkezőasztal közepén egy gyönyörű csokor sárga tulipán. A családod körbeüli az asztalt, és türelmetlenül várják a finom reggelit. Szerinted mit szólnának egy általad sütött, még langyosan felszeletelt, puha foszlós kalácshoz? Valószínűsítem, hogy megkapnád a “szuperanyu” státuszt, egy időre legalábbis.  😀

Három bombabiztos kalács recept – és a trükkök, hogyan teljesen kezdőként is tökéletesen sikerüljön!

Nem tagadom, leemelni a polcról valóban egyszerűbb, de azért nem kell megijedni a kalács-sütés feladatától. Ha van kenyérsütő gépünk, akkor pedig egyenesen gyerekjáték az egész. Ez esetben ugyanis csak beledobáljuk a hozzávalókat a kenyérsütő üstjébe (alul a tej, rá a liszt, és öt mélyedésbe az élesztő, cukor, só, vaj és tojás), kiválasztunk egy dagasztó programot, és a kelesztési idő lejárta előtt kb. 20 perccel kivesszük a tésztát. Megformázzuk, picit még kelesztjük (kb. fél órát), és mehet a sütőbe. Háromnegyed óra múlva lesz egy csodaszép frissensült kalácsunk.

Tartsuk be az alábbi instrukciókat, és a kalácsunk olyan finom lesz, mintha nagyi szakértő felügyelete mellett készítettük volna:

  • A sütő legyen mindig előmelegített, a sütési hőmérséklet 180-190 fok, alsó-felső sütésen, vagy 160-170 fok légkeverésen.
  • A kalácsot az első 20 percben takarjuk le alufóliával, így nem barnul meg annyira a teteje.
  • A tej legyen langyos.
  • Szobahőmérsékletű (azaz puha) teavajat (ne margarint) használjunk, ha a recept “vajat” említ.
  • A megkelt kalácsokat kenjük meg felvert tojással a sütőbe helyezés előtt.
  • Ha kenyérsütőgépet használunk, vigyázzunk: az élesztő és a só soha ne kerüljenek egymás melletti liszt-mélyedésekbe. Én mindig a cukor mellé pakolom az élesztőt, és a só mellé a vajat. A tojást pedig az üst közepébe készített mélyedésbe szoktam pottyantani.
  • A receptekben az első három tétel mindig a kelesztéshez szükséges élesztő, tej, és cukor mennyisége. Ha kenyérsütő gépet használunk, ezeket számítsuk hozzá a lentebb felsorolt hozzávalókhoz (mivel akkor nem kell külön kelesztgetnünk, a gép elvégzi helyettünk).
  • Soha ne szeleteljük fel forrón a kalácsot! Várjuk meg, míg kihűl.
  • Tartsuk be a kelesztési időket (1 óra + fél óra), és ne forró helyen kelesszünk. Ha “túlkel” a kalácsunk, megreped.
  • “Kalácssütő forma” helyett tökéletesen megteszi egy jénai tál. Mindig béleljük ki sütőpapírral!

A titkos tippek után pedig íme, a három recept.

1. Tejfölös kalács

Hozzávalók: 2,5 dkg élesztő, 1 dl tej, 1 teáskanál cukor

50 dkg liszt, 10 dkg rétesliszt, 2 evőkanál cukor, 2 teáskanál só,1 tojás, 2,5 dl tej, 5 dkg olvasztott vaj. Tölteléknek: kevés tejföl,. A kenéshez: 1 tojás

2014_03_13 Tejfölös kalács

Elkészítés: A deci tejet meglangyosítjuk, teszünk bele egy teáskanálnyi cukrot, és belemorzsoljuk az élesztőt. Megvárjuk, míg az élesztő szép habosra  felfut. A kétféle lisztet egy tálban összekeverjük a 2 evőkanál cukorral, a 2 teáskanál sóval, és a tojással. A felfutott élesztős keveréket hozzáöntjük, és a 2,5 dl, szintén meglangyosított tejjel a kézimixer dagasztókarjával kb. 10 percig dagasztjuk. A végén az olvasztott vajat is beleborítjuk, és együtt szép hólyagos, könnyű tésztát dagasztunk. Egy tálban letakarva meleg helyen duplájára kelesztjük (kb. egy óra). Ezt követően kilisztezett nyújtódeszkára borítjuk, és három fele szedjük. A tésztákat egyesével téglalap alakúra kinyújtjuk, vékonyan megkenjük tejföllel, és feltekerjük egy rúddá. Az így kapott 3 rudat megfonjuk, és sütőpapírral bélelt sütőtálba tesszük. Meleg helyen még kb. 45 percig kelesztjük. Egy tojást felverünk, és megkenjük vele a kalácsunk tetejét. Előmelegített sütőben (légkeverésen 170 fok) 45 perc alatt megsütjük. Hagyjuk a formában kihűlni.

2. Vaníliás kalács

Hozzávalók: 2,5 dkg élesztő, 1 evőkanál cukor, 1 dl langyos tej,
40 dkg finomliszt, 20 dkg rétesliszt, 2 dl langyos tej, 0,8 dl olívaolaj, 2 evőkanál cukor, 1 tojás, 1 tojás sárgája. A töltelékhez: 5 dkg olvasztott vaj, 1 tasak vaníliás cukor, 2 teáskanál vanília aroma. A kenéshez: 1 tojás

2014_03_13 Vaníliás kalácsElkészítés: A kétféle lisztet egy tálban összekeverjük, közepébe mélyedést készítünk, beleöntjük a langyos tejet, belemorzsoljuk az élesztőt és rászórjuk a cukrot. Várunk, amíg habosra felfut az élesztő. Ezt követően az olaj kivételével hozzáadjuk a többi hozzávalót, és a kézimixer dagasztókarjával kb. 10 percen át dagasztjuk. Végül hozzáöntjük apránként az olajat is, és még 10 percig dagasztjuk, amíg össze nem áll a tészta. Meleg helyen kb. 3/4 órán át kelesztjük, egy konyharuhával lefedve.  A megkelt kalácstésztát három részre osztjuk, a részeket egyenként kinyújtjuk, megkenjük a vaníliás olvasztott vajjal, és feltekerjük őket, mint a beiglit. A három feltekert rudat pedig megfonjuk, és sütőpapírral bélelt kalácssütő edénybe helyezzük, a maradék vaníliás vajat a résekbe csorgatjuk. Addig kelesztjük, amíg szép nagy duci kalácsot nem kapunk. Megkenjük egy felvert tojással, és 160 fokra (légkeverés) előmelegített sütőben 50 percen át sütjük.

3.  Hokkaido kalács

Hozzávalók: 0,5 dl langyos tej, 3 dkg élesztő, 1,5 kávéskanál cukor, 1,5 dl langyos tej, 2 dl tejszín, pici só, 3 evőkanál cukor, 40 dkg finomliszt, 20 dkg rétesliszt, 1 tojás. A kenéshez: egy tojás

2014_03_13 Hokkaido kalácsElkészítés: A fél deci langyos tejben elkeverjük a cukrot, és belemorzsoljuk az élesztőt. Szép habosra hagyjuk felfutni, addig összekészítjük az összes többi hozzávalót egy nagyobbacska tálba. Végül hozzáöntjük az élesztős keveréket is, és kézi-mixer dagasztókarjával 10 percig dagasztjuk. Meleg helyen, egy ruhával letakarva egy óra alatt duplájára kelesztjük. Lisztezett nyújtódeszkára borítva négy részre szedjük a tésztát. A részeket egyesével hosszúkásra nyújtjuk, hosszában kettéhajtjuk, és feltekerjük. A négy tekercset egy sütőpapírral bélelt tálba (kalács-sütő edénybe) egymás mellé sorakoztatjuk. Még egy órát pihentetjük őket, szépen megnőnek, és kitöltik a tálat. Előmelegítjük a sütőt 170 fokra (légkeverés). A kalács tetejét tojással megkenjük, és kb. 40-50 perc alatt megsütjük.

További kalács recepteket, és elkészítési tippeket találtok itt.

Nem harap a spenót, ugye?

2014_04_05_Nem harap a spenótOlyan ez az anya-élet, mint az egyetem vizsgaidőszak után: nem nagyon veszünk könyvet a kezünkbe. 🙂 Csak a “nem akarok betűket látni” prózai indokát felváltotta a “két sort olvasok és azonnal elalszok” szánalmas, ám attól még nyomós érve. Pedig ha néha betévedünk egy könyvesboltba, akkor a baba-mama részlegen ezernyi könyv csábít olvasásra, okosodásra. Mert bizony ezek a nevelési, gyermekgondozási, babaetetési, babaaltatási, terhességi, és még ki tudja, milyen témájú könyvek sokszor választ kínálnak a kezdő (és középhaladó 🙂 ) édesanyák számtalan felmerülő kérdésére.

Hogyan juthatok akkor hozzá a létfontosságúnak tűnő információkhoz?

Hát úgy, hogy például én majd elolvasom. És jól megmondom a véleményemet. 😆

A Nem harap a spenót c. könyvet egy Párizsban élő, amerikai nemzetiségű, brit úriemberhez feleségül ment írónő követte el, a kerettörténete pedig éppen ebből a multi-nacionalitásból fakad. Franciaországban vállaltak gyermeket, így kézenfekvő téma számára a francia és az angolszász gyermeknevelési módszerek összehasonlítása, elemzése, sok személyes történettel fűszerezve.  Az esszenciáját megragadva, a francia gyereknevelési módszerek a hagyományos magyar nevelés elveihez hasonlíthatók, míg az angolszász irány a hazánkba is beszivárgó, liberális vonulatot jeleníti meg. Az írónő végig azt mutatja be, hogy a francia gyereknevelés mennyivel hatékonyabb és családbarátabb (a látszat ellenére) az angolszásznál, kiemelve a lényeges különbségeket. Nem rejti véka alá, hogy ő sem tudja teljesen a francia következetességet végigvinni a gyermekeivel (a könyv végére 3 gyermeke lesz), de igyekszik.

1. Terhesség

Az angolszász nők falják a terhességről szóló könyveket, magazinokat és szakértői műsorokat, végig aggodalmaskodják mind a 9 hónapot, rengeteget esznek és híznak – ugyanakkor tiltólistájuk van arról, mit nem szabad enni és csinálni a terhesség alatt, ami veszélyes lehet a magzatra, férjük hatalmas ingjeit veszik fel kismamaruha gyanánt, és megszűnnek nőként funkcionálni.  Ezzel szemben a francia nők nyugodtak, és nem tagadják meg maguktól az örömöket. Nem zabálnak, de nincsenek tiltólistás ételeik sem – még kávét is fogyasztanak terhesség alatt. Végig megőrzik nőiességüket – csinosak. A szülés is különböző: míg az angolszász nők hatalmas jelentőséget tulajdonítanak a szülés mikéntjének (szigorúan előnyben részesítve a természetes módszereket), addig a francia nők nem (és teljes lelki nyugalommal kérnek epidurális érzéstelenítést a vajúdás alatt).

2. Alvás

A francia kisbabák valami misztikus úton-módon általában 3 hónapos korukra átalusszák az éjszakát. Na, ez a téma engem is nagyon felcsigázott, mert a kisfiam 20 hónapos koráig 3 óránként ébredt éjszaka, és sejtelmem sem volt, mit csinálok rosszul. A könyv nagyon egyszerű magyarázattal szolgál: a kisbaba külön szobában (természetesen saját kiságyában) alszik születése napjától, és ha éjjel felsír, akkor nem azonnal szoptatják meg az anyukák, hanem várnak 4-5 percet, míg bemennek hozzá (ezt SZÜNETnek hívják), és először cumis nyugtatással próbálkoznak. (Aha, szóval itt szúrtam el. Én soha, egyetlen másodpercre sem hagytam sírni a fiamat.) Gyakorlatilag az első négy hónap során megtanítják a babájukat önállóan visszaaludni alvási ciklusaik között.

3. Etetés

A francia babákat nagyon hamar rászoktatják a rendszeres étkezésre, az angolszász igény szerinti etetéssel szemben, és már egy négy hónapos baba is ugyanazokban az időpontokban eszik, mint a család többi tagja (reggeli, ebéd, uzsonna és vacsora). A babák megtanulják MEGVÁRNI a következő etetés időpontját. Később pedig, mikor kicsit nagyobbak, nem nassoltatják őket, mint az angolszász országokban, és nem azzal próbálják meg megnyugtatni vagy elhallgattatni őket a játszótéren vagy a hivatalban, hogy kekszet vagy ropit kapnak. A francia gyerekek már babakorban megtanulják kezelni a várakozásból (azaz igényeik nem azonnali kielégüléséből) fakadó frusztrációt. Étkezés csak az étkezőasztalnál zajlik.

2014_04_04 Réka és a tortaA francia nők nem akarnak a végtelenségig szoptatni, és nem ellenzik a tápszeres etetést sem. Mivel fontos számukra az alakjuk és “életük” mihamarabbi visszanyerése, ezért nem ragaszkodnak a szoptatás intézményéhez túlzottan. Az angolszász nők ellenben kötelességüknek érzik feláldozni magukat az “anyaság oltárán” a véget nem érő szoptatással, slampossággal, éjszakai ébredésekkel.

4. Nevelés

A francia szülők odafigyelnek a gyermekeikre, azonban az irányítás maximálisan az ő kezükben van. Felállítják a korlátokat, amiket soha semmilyen körülmények között nem léphetnek át a gyerekek, de azokon belül viszonylagos szabadsággal mozoghatnak. (Például a köszönést nagyon komolyan veszik, azt kötelező a gyereknek megtanulni, nincs apelláta.) Szigorúan betartják az esti fektetés idejét is, nem húzzák el, mint a rétestésztát, mert ami utána jön, az a “felnőttidő”, és az jár a szülőknek. A francia szülők gyakran utaznak el a gyerekeik nélkül nyaralni is.

Nem akarják a gyermekeiket mindenáron “fejleszteni”, és nem hurcolják őket különóráról különórára, ahogyan ez ma az angolszász országokban divatos, hanem hagyják őket gyerekként örülni a világnak. A francia szülőknek tekintélyük van a gyerekeik előtt, ugyanakkor már születésük pillanatától teljes jogú családtagként kezelik őket, beszélnek hozzájuk, stb. Nem akaszkodnak rá a gyermekeikre, és az angolszász szülőkkel ellentétben nem tekintik feladatuknak, hogy folyamatosan szórakoztassák a gyereket. A gyerekek tudják, hogy a szülő dönt, és nincs vita.

5. Bölcsőde

Franciaországban a gyerekek már pár hónapos koruktól bölcsődébe kerülnek, és ezt mindenki természetesnek tartja. Ugyanakkor a bölcsődék rendkívül színvonalasak, és a gondozók hasonló nevelési elvek mentén foglalkoznak az apróságokkal, mint a szülők. A francia anyák átlagosan a gyermekük 3 hónapos korában mennek vissza a munkahelyükre – elvétve találni a gyerekeivel otthon lévő anyákat. Ennek azonban nem anyagi okai vannak – egyrészt nem akarják elveszíteni a “státuszukat”, másrészt tudják, hogy az otthonlét együtt jár az elszigetelődéssel és magánnyal. A francia nők nem tartják egészségesnek, ha egy anya egyfolytában együtt van a gyermekével. Így nem hajlandóak bűntudatot érezni amiatt, hogy bölcsődébe viszik a babáikat, vagy ha bébiszitter vigyáz rájuk.

6. Az anyaság mibenléte

Néhány idézet a könyvből ami megragadja a lényeget:

  • “Franciaországban az uralkodó társadalmi üzenet az, hogy bár szülőnek lenni fontos, a többi szerepünket sem szabad ennek alárendelni.”
  • “A francia nők nem csak azt engedik meg maguknak, hogy fizikailag távol legyenek a gyerekeiktől, hanem azt is, hogy néha a gondolataikban elszakadjanak tőlük.
  • “…az anya ne legyen a gyereke “rabszolgája”.”

Összegzés

Szerző: Pamela Druckerman Cím: Nem harap a spenót – Gyereknevelés francia módra

Érdemes elolvasni. Hol ezzel, hol azzal a gyereknevelési módszerrel tudunk azonosulni, és szinte minden témánál magunkra ismerhetünk egy-egy szituációban. Sok-sok hasznos ötletet meríthetünk belőle, és talán segít kevésbé görcsölnünk is. Az életminőség megőrzésének promotálása pedig példaértékű volt számomra.  😎 Külön dicséretet érdemel a fordítása, hiszen sok angol-amerikai és francia kifejezést kellett hol megőrizni, hogy magyarra fordítani, gondosan ügyelve a jelentéstartalom megőrzésére.

Nektek melyik “módszer” a szimpatikusabb a leírtak alapján? (Igyekeztem objektíven visszaadni a könyvben bemutatottakat.) Francia vagy angolszász anyuka vagy? 😉

Kata

Idézet7