Munkába való visszatérés – álom vs. valóság I.

Hamarosan ismét „visszatérek a munka világába”, ahogyan ezt hangzatosan mondani szokás… Édesanyaként a fenti kifejezést több ok miatt sem tartom helytálló megfogalmazásnak, arról nem is beszélve, hogy személy szerint égnek áll a hajam tőle. Igen, elképzelhető, hogy a gyermektelenül élő nők ezt úgy képzelik, hogy magzatunk megszületésével „kilépünk” a munka világából, majd idővel „visszatérünk” oda, de az a rossz hírem van, hogy a másik világ, amit létrehoztunk magunk körül, nevezetesen a családunk élete és hétköznapjai, nem szűnik meg azzal, hogy ismét dolgozni kezdünk. Természetesen a feladataink egy része, amit az otthon töltött idő alatt végeztünk, az másra száll át, hiszen napközben a gyermekünk (vagy gyermekeink) felügyeletét rábízzuk egy kompetens személyre vagy intézményre. De óriásit tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy amikor este hazatérünk, akkor ott „folytatódik” a napunk, mintha kvázi becsatlakoznánk a munkába állás előtti napirendünk bizonyos pontjánál.

„Az emberek nem csak a pénzüket pazarolják el, de az idejüket is. Sőt, az idejüket sokkal inkább. Több pénzt keresni nem olyan nagy művészet, de több időt egy perccel sem tudsz magadnak csinálni. Amit pénzt nem kerestél meg ma, annak nagy részét meg tudod keresni holnap is, de ami időt ma eltékozoltál, az már örökre kárba veszett.” (Csernok Miklós)

Az ezirányú tapasztalattal nem rendelkezők álomvilágában ez úgy nézhet ki, hogy amikor „visszatérek a MUNKA VILÁGÁBA”, akkor reggel kilépek az ajtón, hátrahagyom porontyomat, integetünk és puszit dobunk. Lenyomok egy kemény napot tűsarkúban, okosan, majd hazatérve átveszem jókedvű (!), egészséges (!) csemetémet, megfürdetem, esti mesét mondok neki, ő ügyesen elalszik, és én veszek egy forró relaxáló fürdőt, apával megbeszéljük a nap történéseit egy pohár bor mellett, majd egy jó könyvvel a kezemben elszunnyadok.
Kár, hogy a valóság ezzel köszönőviszonyban sincs, és nem akarok senkit kiábrándítani, de változatos kihívásokkal szembesíti szegény dolgozni vágyó (?) anyukát.

A gyerekeket megviseli az anya munkába való visszatérése

Kezdjük ott, hogy a gyerekek általában nem viselik könnyedén az anyától való elszakadást, sőt, minél később próbálunk újra dolgozni, annál nehezebben tolerálják. Mit jelent ez a hétköznapokban?
Nyugtalanná váló éjszakákat
A megsokasodott és új ingerek átmenetileg jobban leterhelik az idegrendszert, ami felszínesebb alváshoz, több ébredéshez, esetleg felsíráshoz vezethet. Az édesanya számára a munkavégzés első, legnehezebb, átmeneti hónapjaiban létfontosságú volna a zavartalan éjszakai pihenés, ám ez általában nem szokott összejönni.
Hisztis közös délutánokat és estéket
Sokkal jobban elfárad közösségben a gyermek, ráadásul az egész napos frusztrációját is rajtunk vezeti le. Így amire egy normális lelkivilágú, dolgozó édesanya egész nap vár, nevezetesen, hogy ismét együtt lehessen a porontyával, és összebújjanak, játsszanak közösen, az sokszor nem tud úgy megvalósulni, ahogy azt elképzelte.
Hatalmas ordításokat reggelente elváláskor
Ez persze ez nem törvényszerű, de jobb, ha lélekben erre is felkészülünk. Nagyon rossz indulása a napnak, ha egy ordító, síró, vagy csak egyszerűen szomorkodó gyermeket kell a bébiszitter/gondozónéni/óvónéni karjai között hagyni, és ez természetesen kihat az aznapi munkateljesítményre is – negatívan.
Pszichoszomatikus betegségeket
Olykor kiderül, hogy a sok „fáj a hasam”, „megy a hasam”, „fáj a fejem”, mind-mind lelki eredetű nyavalyák.
Szokványos gyermekbetegségeket
Amik aztán hetekre kiütik egyik vagy másik szülőt a munkából…. A gyengébb immunrendszerrel bíró gyerekek képesek szabotálni az édesanya munkavégzését, mert könnyedén előállhat az a helyzet, hogy többet betegek, mint amennyit egészségesek. Ezt olvasni egy gyermektelen, vagy első gyermekével még a védett otthoni közegben lévő nőnek teljesen sci-fi lehet, amit maximálisan meg tudok érteni. Én is bíztam benne, hogy ez csak a „többieket” sújtja, és nálunk nem így lesz. Mondanom sem kell, hogy aztán mindannyian megtapasztaljuk ezt, ki jobban, ki kevésbé. És most jöjjenek a tipikus gyerekbetegségek, melyek nagy részén mi is átestünk, és tényleg csak a legáltalánosabbak, amikre mindenki számíthat. Megfázás (nátha), vírusos torokgyulladás, felső légúti megbetegedések, köhögés, krupp, asztma, mandulagyulladás, tüdőgyulladás, légcsőhurut, középfül-gyulladás, hallójárat-gyulladás, hányós-hasmenős vírus, kötőhártya-gyulladás, afta, influenza, bárányhimlő, skarlát.
Megváltozott viselkedést
Mostantól nem mi vagyunk a gyerekkel napközben, ergo nem csak a mi viselkedésmintánk lesz számára irányadó. A többi kisgyermek jelenléte is befolyásolhatja a viselkedésüket, sok jót, és sok rosszat tanulnak egymástól.
 ➡ Ismeretlen furcsaságokat
Esténként sokszor meglepve konstatálunk bizonyos dolgokat, melyek eredete, vagy oka örökre rejtve marad. „Mitől megy a hasad?” „Mi ez a karmolás az arcodon?” „Mi ez a hatalmas kék folt a derekadon?” Később, középső- vagy nagycsoportban már jobban hajlandóak elmondani, hogy mi történt velük aznap.

Ezt a felsorolást nem elrettentés gyanánt írtam le, sokkal inkább a tapasztalataim dokumentálására, illetve egyfajta lelki felkészülés végett, mert ha az ember tudja, hogy mire vállalkozik, megalapozott döntést tud hozni. Nekem a saját bőrömön kellett ezeket megtapasztalni. És higgyétek el, nem vagyok negatív, és nem látom borúsan a dolgokat – hiszen a legkisebb gyermekem 15 hónapos, és újra vállalkozok arra, hogy dolgozó anya legyek .

A témát folytatom, ez csak egy első kis gondolatébresztő bejegyzés volt, és kimondottan azokra a dolgokra fókuszáltam, amelyek látszólag nem lényegesek, azonban a mindennapokat rendkívül meg tudják keseríteni, és érzékenyebb lelkivilágú édesanyákat komoly önmarcangolásba taszíthatják.

Kata

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.