Címke: baba

Védelem a babapofinak (is)

Mi védi a legjobban a gyerekek és babák bőrét a hidegtől?
Nem kell ezer féle krémet kipróbálnotok, mert én már megtettem helyettetek. Évről évre valami újat próbáltam. A legtöbb hihetetlenül zsíros, a hideg ellen mégsem véd. Három gyermekemből kettő pofija csúnyán kipirosodik és kirepedezik a hűvös, szeles időben.
A megoldást 2016 decembere hozta, amikor rájöttem, hogy az általam a kezemre már egy ideje használt Manna organikus shea vaj tökéletes minden családtag arcára (igen, apáéra is), ráadásul egész nap véd! Próbáljátok ki! A 100 ml-es kiszerelés jelenleg 2390 Ft-ért kapható a manna weboldalán, vagy 15 ml-es kiszerelésben van például az ‘Arctisztító csomag zsíros bőrre’ megoldáscsomagban 3 féle szappan mellett, 3875 Ft-ért (ez utóbbi esetben nincs szállítási költség).
#manna2017_01_15 manna

Pocak

2014_03_31 Pocak és maciSzámomra a babavárás hónapjai a világ legcsodálatosabb időszakát jelentik! És ezt minden túlzás nélkül állítom. A női test változásai, az aprócska, majd egyre erőteljesebb magzatmozgások, a formáink gömbölyödése – mind, mind fantasztikus csoda eljövetelét ígérik. Ennek ellenére nagyon sok anya-társam negatív tünetek együtteseként éli meg saját várandósságát; biztosan találkoztatok már olyan kismamával, aki a krónikus fáradságra, a derékfájdalmakra, vagy a feledékenységre panaszkodott. Ó igen: a panaszkodás. Ez nagyon divatos mifelénk. 😉 Hát őszintén megmondom: pont ez alatt a kilenc hónap alatt semmi panaszkodnivalónk nem lehet. 🙂 Természetesen vannak kóros terhességek, ahol orvosi kezelés és felügyelet mellett tölti mindennapjait a leendő édesanya, ám hála Istennek ez igen ritka.

Mi a jó ebben a ‘mammut-létben’?…

…Saját fülemmel is hallottam már ezt a kérdést. 🙂 Anyának lenni JÓ. Igen, sokszor rettenetesen nehéz, de jó. Mostanában az is trendi, hogy ál-őszinteséggel kifejtik, hogy anyának lenni valójában borzalmas, csak senki nem meri kimondani. Tiltakozom!! Fárasztó, nem tagadom, de ennél nagyszerűbb dolog igen kevés van ezen a Földön, mint az ANYASÁG. És ez már a fogantatással elkezdődik. Szeretném, ha más is ilyen “babarózsaszínben” (vagy “babakékben”) látná a várandósság csodálatos heteit!

2014_03_31 Pocakos dupla

Miért is jó a ‘nemjó’?

  1. Hányinger. Az ötödik-hatodik-hetedik hét körül kialakuló, szerencsésebbeknek a 12. héttel véget érő folyamatos émelygés, hányiger, esetleg hányás ‘nemjó’. Állandósul a rossz közérzet (mintha betegek lennénk), csökken a teljesítőképességünk, és sokszor még fogyunk is. Sokkal könnyebben átvészelhető ez az időszak, ha arra gondolunk, hogy ezek az átmeneti nehézségek mind-mind egyetlen dolgot jelentenek: megtörtént a csoda, kisbaba fejlődik a pocakunkban, és a testünk éppen egy másik életet formál! Kérjünk várandósoknak szóló hírlevelet, vagy olvassunk erről szóló oldalakat, és tanulmányozzuk, melyik nap mi történik a picurka testben. Ha elképzeljük, mennyi változáson megy keresztül aprócska babánk, sokkal lazábban kezeljük saját kis ‘szimpla’ hányingereinket.
  2. Álomkór. Bizony kellemetlen, főleg ha dolgozik a kismama, vagy egyéb fontos teendői vannak (pl. egy kisgyermek). Nincs mit tenni, engedelmeskedjünk a testünknek. 🙂 Ezt nem úszhatjuk meg másképp. 🙂 Szerencsére a gyerekek még sokat alszanak, így az ő alvásidejükben mi is pihenhetünk, egyéb kötelességeink teljesítésére pedig mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül vegyünk igénybe segítséget. Például fogjuk be a férjünket a takarításba, vagy keressünk erre a néhány hónapra egy takarítónőt. Mindenekelőtt tartsuk észben, hogy MOST még van lehetőségünk extra alvásokra. A baba születése után nem biztos, hogy lesz. 😉
  3. Feledékenység. Főleg munkahelyen tud kellemetlen lenni. Ne vegyünk nagyon a szívünkre! Szerezzünk be egy csodaszép jegyzetfüzetet, és minden feladatunkat vezessük bele. A babavárással kapcsolatos kósza gondolatainkat is lejegyezhetjük. Úgyis elfelejtenénk különben. 😀
  4. Derék/láb/stb… fájdalom. Ahogy kerekedik a pocak, bizony megváltozik a testünk súly-eloszlása, és ez okozhat némi kellemetlenséget. Általánosságban: aki edzettebb, annál ez sokkal kevésbé jelentkezik. Járjunk tornázni (kismama torna, jóga), hordjunk alacsonyabb sarkú cipőket, menjünk el időnként kismama-masszázsra, pihenjünk olykor feltett lábakkal, és ne feledjük: a jelek szerint a kisbabánk szépen gyarapodik. 🙂
  5. Nehéz mozgás. Ó igen: én is emlékszem, milyen az, amikor komoly problémát jelent eljutni A-ból B-be. Egyrészt mert 5 percenként pisilni kell (de tényleg!), másrészt mert fizikai fájdalmakkal jár, a pocakunk óriási súlya miatt. Ez a jelenség bizony egy dolgot takar: hamarosan kezünkben tarthatjuk újszülöttünket!  😆 A kilencedik hónapban már természetes, hogy nem ‘ugrál’ a kismama. Ne ilyenkorra tervezzük a babakelengye-vásárlást, és a barátainkkal is inkább saját otthonunkban találkozzunk. Legfőképp pedig ne feledjük: ez már VALÓBAN a végjáték! 🙂 Izgalmas, nem igaz?

2014_03_10 Pocak_heartA bókok, amiket kismamaként kapunk, melengessék a szívünket. A nehézségeket pedig éljük meg pozitívan! Ez a 9 hónap hihetetlenül gyorsan elrepül, és később vágyakozva fogunk rá visszagondolni! Bizony, én imádtam minden pillanatát…

Boldog babavárást,

Kata

Jobb lábbal jobb…?

2014_03_08 KávéééTe hogyan szoktál felkelni? Jobb vagy bal lábbal? Nekem az egész napomat meghatározza, hogy hogyan indítom a napomat. Szülőkként az éjszakáink ugyebár olyanok, amilyenek: nem minden esetben van ráhatásunk, hogy mennyit pihenhetünk. A hasfájás, az éjszakai szoptatások, a fogzás, a betegségek, vagy csak szimplán a minden látszólagos indok nélküli éjszakai ébredések – nos, ezek a tényezők nem az édesanya nyugodt alvásának zálogai. Azonban sokat javíthatunk a kialvatlanság miatt nyomott kedélyállapotunkon, ha kicsit “megreformáljuk” a reggeleinket.

Átlagos reggel.

Az ébresztőórának esélye sincsen csörögni, hiszen legkisebbünk már jóval a beállított idő előtt szirénázva jelzi, hogy ő már bizony éhes. Vagy szomjas. Vagy unatkozik. De ami biztos, hogy ki szeretne jönni a kiságyból. Még egy pár másodpercig csukva tartjuk a szemünket, és próbáljuk meggyőzni az agyunkat, hogy amit hallottunk, az nem a valóság, csupán hallucináció, és lebegünk egy kicsit az alvás és ébrenlét közti édes világban. Az újabb sikítás azonban nem késik: azonnal tudatosul bennünk, hogy ez már itt, kérem szépen, nem álom, és ha a család többi tagjának szeretnénk egy kellemesebb – és főként: későbbi – ébredést, akkor hajrá. És anya pattan, és rohan, és kómásan máris teszi a dolgát: szoptat, vagy kakaót főz, pelenkát cserél, átöltöztet, szórakoztat. Kócosan, ólmos fáradsággal a tagjaiban, karikás szemekkel, és rettenetesen morcosan. Nekem még a nyakam is fájni szokott.

2014_03_15 Morning cofee
Forrás: http://imcreator.com/free

Miért kellene minden napomnak ilyen szörnyen kezdődnie?

Most valószínűleg azt gondolod, hogy a kérdés költői. Nyilván egyikőnk sem preferálja az ilyesfajta ébredést, pláne nem egy rettenetes “ötébredéses” éjszaka után, pláne nem minden nap, pláne nem éveken át… Azonban hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az anyaság ilyen: most már nem “jár” nekünk a kényelmes reggeli nyújtózkodás a paplan alatt, az újságolvasós kávézás,  a nyugodt készülődés. Nos, a rossz hír az, hogy a reggeleink (ahogyan a napunk egyik másik szakasza sem 😉 ) már soha nem lesznek olyanok, mint anno a gyermektelen időkben. A jó hír viszont, hogy ettől függetlenül indulhat szépen és nyugisan a nap, feltöltve minket az előttünk álló feladatokra.

1. Változtassuk meg a gyerek ébredési szokásait!

Figyeljük meg, mikor fekszik és mikor ébred általában a (koránkelő) gyermekünk. Ha szeretnénk tovább lustálkodni reggelente, próbáljuk meg arányosan kicsivel később fektetni a babát, vagy a napközbeni alvásidejéből csippentsünk le egy kicsit. Az egyik barátnőm, akinek pár hónapos a picije, kitapasztalta, hogy a kora reggeli etetést előbbre hozza hajnalra (felébreszti a babát, megszoptatja, és mindketten visszaalszanak), így a reggeli kelés későbbre tolódik. Okos!

2. Változtassuk meg saját ébredési szokásainkat!

Ha a gyerek ébredése fix (például reggel 6), és nem tudunk, vagy nem akarunk változtatni rajta (mert úgyis indulni kell dolgozni), de azért rosszul esik egyből a pelenkázással indítani a napot, akkor hozzuk előbbre saját ébresztőnket! Elegendő 15-20 perccel korábbra állítani az órát, és lesz időnk:

  • pár pozitív gondolatot gyűjteni aznapra még az ágyban
  • letusolni és sminkelni
  • inni egy habos kávét a reggeli napsütésben
  • közben átböngészni kedvenc oldalainkat a weben

Mire a család ébred, mi már egészen frissek leszünk. 🙂  Aki megteheti, persze pótolja be az így kiesett alvásidőt a délutáni csendespihenő alatt, vagy korai fekvéssel este.

3. Szoktassuk hozzá az aprónépet, hogy reggel jár anyának fél óra nyugalom

Már az egészen pici babák is meg tudják szokni, hogy reggel, ha felébrednek, kielégítjük a szükségleteiket (kapnak tejet, tápszert vagy kakaót), de utána foglalják el magukat egy darabig. Kiváló hasznát vehetjük ilyenkor a járókának. Lehet, hogy eleinte tiltakozni fognak, de megéri következetesnek lenni! Annyira tudni fogják a rendszert, hogy szinte várni fogják a reggeli önálló játékot a járókában. 😆  Ha nagyobbacska gyerekeink vannak, akkor is legyünk határozottak e tekintetben: anyát nem szabad zavarni, amíg meg nem itta a kávéját. 😀

4. Sportoljunk reggel!

Keljünk fel kicsit hamarabb, és menjünk el kocogni. A sportolásnál jobb napindító program nem is létezik. Ha eleinte gyötrelmes is, érdemes kitartani – semmivel össze nem hasonlítható érzés a napfelkeltében futni! Ha időközben netalán ébredne egyik-másik gyerek, a férjünk el tudja szórakoztatni, amíg haza nem érünk. Plusz 3-4 fok körül is elindulhatunk akár, de hideg időben a sál és a sapka kötelező!

5. Készüljünk elő!

Legyünk tudatosak. Már este írjuk össze a másnapi teendőinket, hogy reggel célirányosan indíthassuk a feladatainkat. Én a hétvégi váratlan koránkeléseket szinte mindig főzésre használom ki: így kipipálhatok egy feladatot rögtön a nap elején, és bónuszként jó sok időm felszabadul a délelőttből.  Hétköznap készítsük ki a gyerekek ruháit; egyrészt nem kell még alvajáróként kitalálnunk, mit adjunk rájuk aznap, másrészt egy kemény meccset, az öltöztetést így rögtön letudhatunk.

6. Fejben dől el.

Mint jórészt minden, ez is fejben dől el. Emlékeztessük magunkat, hogy:

  • Ezek az évek hamar elszállnak. Túlságosan is hamar.
  • Ha azon sok ezer nő helyében lennénk, akiknek nem születhet gyermekük, milyen boldogan pattannánk fel hajnalban a gyereksírásra.
  • Új nap, új kezdet. Élj az élet napos oldalán!

 

Idézet2