Címke: ébredés

Jobb lábbal jobb…?

2014_03_08 KávéééTe hogyan szoktál felkelni? Jobb vagy bal lábbal? Nekem az egész napomat meghatározza, hogy hogyan indítom a napomat. Szülőkként az éjszakáink ugyebár olyanok, amilyenek: nem minden esetben van ráhatásunk, hogy mennyit pihenhetünk. A hasfájás, az éjszakai szoptatások, a fogzás, a betegségek, vagy csak szimplán a minden látszólagos indok nélküli éjszakai ébredések – nos, ezek a tényezők nem az édesanya nyugodt alvásának zálogai. Azonban sokat javíthatunk a kialvatlanság miatt nyomott kedélyállapotunkon, ha kicsit “megreformáljuk” a reggeleinket.

Átlagos reggel.

Az ébresztőórának esélye sincsen csörögni, hiszen legkisebbünk már jóval a beállított idő előtt szirénázva jelzi, hogy ő már bizony éhes. Vagy szomjas. Vagy unatkozik. De ami biztos, hogy ki szeretne jönni a kiságyból. Még egy pár másodpercig csukva tartjuk a szemünket, és próbáljuk meggyőzni az agyunkat, hogy amit hallottunk, az nem a valóság, csupán hallucináció, és lebegünk egy kicsit az alvás és ébrenlét közti édes világban. Az újabb sikítás azonban nem késik: azonnal tudatosul bennünk, hogy ez már itt, kérem szépen, nem álom, és ha a család többi tagjának szeretnénk egy kellemesebb – és főként: későbbi – ébredést, akkor hajrá. És anya pattan, és rohan, és kómásan máris teszi a dolgát: szoptat, vagy kakaót főz, pelenkát cserél, átöltöztet, szórakoztat. Kócosan, ólmos fáradsággal a tagjaiban, karikás szemekkel, és rettenetesen morcosan. Nekem még a nyakam is fájni szokott.

2014_03_15 Morning cofee
Forrás: http://imcreator.com/free

Miért kellene minden napomnak ilyen szörnyen kezdődnie?

Most valószínűleg azt gondolod, hogy a kérdés költői. Nyilván egyikőnk sem preferálja az ilyesfajta ébredést, pláne nem egy rettenetes “ötébredéses” éjszaka után, pláne nem minden nap, pláne nem éveken át… Azonban hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az anyaság ilyen: most már nem “jár” nekünk a kényelmes reggeli nyújtózkodás a paplan alatt, az újságolvasós kávézás,  a nyugodt készülődés. Nos, a rossz hír az, hogy a reggeleink (ahogyan a napunk egyik másik szakasza sem 😉 ) már soha nem lesznek olyanok, mint anno a gyermektelen időkben. A jó hír viszont, hogy ettől függetlenül indulhat szépen és nyugisan a nap, feltöltve minket az előttünk álló feladatokra.

1. Változtassuk meg a gyerek ébredési szokásait!

Figyeljük meg, mikor fekszik és mikor ébred általában a (koránkelő) gyermekünk. Ha szeretnénk tovább lustálkodni reggelente, próbáljuk meg arányosan kicsivel később fektetni a babát, vagy a napközbeni alvásidejéből csippentsünk le egy kicsit. Az egyik barátnőm, akinek pár hónapos a picije, kitapasztalta, hogy a kora reggeli etetést előbbre hozza hajnalra (felébreszti a babát, megszoptatja, és mindketten visszaalszanak), így a reggeli kelés későbbre tolódik. Okos!

2. Változtassuk meg saját ébredési szokásainkat!

Ha a gyerek ébredése fix (például reggel 6), és nem tudunk, vagy nem akarunk változtatni rajta (mert úgyis indulni kell dolgozni), de azért rosszul esik egyből a pelenkázással indítani a napot, akkor hozzuk előbbre saját ébresztőnket! Elegendő 15-20 perccel korábbra állítani az órát, és lesz időnk:

  • pár pozitív gondolatot gyűjteni aznapra még az ágyban
  • letusolni és sminkelni
  • inni egy habos kávét a reggeli napsütésben
  • közben átböngészni kedvenc oldalainkat a weben

Mire a család ébred, mi már egészen frissek leszünk. 🙂  Aki megteheti, persze pótolja be az így kiesett alvásidőt a délutáni csendespihenő alatt, vagy korai fekvéssel este.

3. Szoktassuk hozzá az aprónépet, hogy reggel jár anyának fél óra nyugalom

Már az egészen pici babák is meg tudják szokni, hogy reggel, ha felébrednek, kielégítjük a szükségleteiket (kapnak tejet, tápszert vagy kakaót), de utána foglalják el magukat egy darabig. Kiváló hasznát vehetjük ilyenkor a járókának. Lehet, hogy eleinte tiltakozni fognak, de megéri következetesnek lenni! Annyira tudni fogják a rendszert, hogy szinte várni fogják a reggeli önálló játékot a járókában. 😆  Ha nagyobbacska gyerekeink vannak, akkor is legyünk határozottak e tekintetben: anyát nem szabad zavarni, amíg meg nem itta a kávéját. 😀

4. Sportoljunk reggel!

Keljünk fel kicsit hamarabb, és menjünk el kocogni. A sportolásnál jobb napindító program nem is létezik. Ha eleinte gyötrelmes is, érdemes kitartani – semmivel össze nem hasonlítható érzés a napfelkeltében futni! Ha időközben netalán ébredne egyik-másik gyerek, a férjünk el tudja szórakoztatni, amíg haza nem érünk. Plusz 3-4 fok körül is elindulhatunk akár, de hideg időben a sál és a sapka kötelező!

5. Készüljünk elő!

Legyünk tudatosak. Már este írjuk össze a másnapi teendőinket, hogy reggel célirányosan indíthassuk a feladatainkat. Én a hétvégi váratlan koránkeléseket szinte mindig főzésre használom ki: így kipipálhatok egy feladatot rögtön a nap elején, és bónuszként jó sok időm felszabadul a délelőttből.  Hétköznap készítsük ki a gyerekek ruháit; egyrészt nem kell még alvajáróként kitalálnunk, mit adjunk rájuk aznap, másrészt egy kemény meccset, az öltöztetést így rögtön letudhatunk.

6. Fejben dől el.

Mint jórészt minden, ez is fejben dől el. Emlékeztessük magunkat, hogy:

  • Ezek az évek hamar elszállnak. Túlságosan is hamar.
  • Ha azon sok ezer nő helyében lennénk, akiknek nem születhet gyermekük, milyen boldogan pattannánk fel hajnalban a gyereksírásra.
  • Új nap, új kezdet. Élj az élet napos oldalán!

 

Idézet2