Címke: gyerek

Védelem a babapofinak (is)

Mi védi a legjobban a gyerekek és babák bőrét a hidegtől?
Nem kell ezer féle krémet kipróbálnotok, mert én már megtettem helyettetek. Évről évre valami újat próbáltam. A legtöbb hihetetlenül zsíros, a hideg ellen mégsem véd. Három gyermekemből kettő pofija csúnyán kipirosodik és kirepedezik a hűvös, szeles időben.
A megoldást 2016 decembere hozta, amikor rájöttem, hogy az általam a kezemre már egy ideje használt Manna organikus shea vaj tökéletes minden családtag arcára (igen, apáéra is), ráadásul egész nap véd! Próbáljátok ki! A 100 ml-es kiszerelés jelenleg 2390 Ft-ért kapható a manna weboldalán, vagy 15 ml-es kiszerelésben van például az ‘Arctisztító csomag zsíros bőrre’ megoldáscsomagban 3 féle szappan mellett, 3875 Ft-ért (ez utóbbi esetben nincs szállítási költség).
#manna2017_01_15 manna

…nemhiszemelhogynemtudodbetűrni, mégegypulóver, neaztacsizmátveddfel, holasálad, aznematesapkád, menjmárkimertbemelegszel, kinemenjnincsrajtadkabát, mostmártutielkésünk…

A téli időszakban a reggelek még a szokásosnál is kaotikusabbak, jól mondom….? Ez többek között azért is van, mert nem elhanyagolható mennyiségű extra ruhadarabot kell magunkra és a gyerekeinkre aggatnunk – nemhiszemelhogynemtudodbetűrni, mégegypulóver, neaztacsizmátveddfel, holasálad, aznematesapkád, menjmárkimertbemelegszel, kinemenjnincsrajtadkabát, mostmártutielkésünk…
Az mindenesetre biztosra vehető, hogy rajtunk patakokban fog folyni az izzadság, mire a család összes tagja menetfelszerelésben indulásra kész.
Így röpke 7 év anyaság és három gyerek után jöttem rá, hogy mivel húzhatom ki a(z egyik) méregfogát a reggeli össznépi ingerületnek – a lényeg egy kis előző esti extra energiabefektetés. Eleinte részünkről, aztán az öt év felettiek remekül idomíthatók a feladatra.
1. Ellenőrizzük le mindenki cipőjét (nem túl koszos/vizes e) és készítsük felvehető állapotban az előszobában oda, ahol reggelente a lurkók öltözködnek.
2. Ellenőrizzük le mindenki kabátját, és csomagoljuk bele a pulóvert, a sapkát, a sálat, a kesztyűket és a sínadrágokat is.
Így mindenkit instant csomagként vár reggel a kinti öltözéke, tehát már az óvodás korú gyerekek is kvázi távirányítással öltöztethetők. (Ráadásul mi sem akkor szembesülünk vele, hogy a kabát csupa sár, a cipő beázott és nem találjuk a melegebb sapit, így van némi esély, hogy esetleg beérünk a munkába még dél előtt.)
Amúgy meg nemsoká jön a tavasz, ugye? …UGYE?!?
2017_01_13 tél

Nem harap a spenót, ugye?

2014_04_05_Nem harap a spenótOlyan ez az anya-élet, mint az egyetem vizsgaidőszak után: nem nagyon veszünk könyvet a kezünkbe. 🙂 Csak a “nem akarok betűket látni” prózai indokát felváltotta a “két sort olvasok és azonnal elalszok” szánalmas, ám attól még nyomós érve. Pedig ha néha betévedünk egy könyvesboltba, akkor a baba-mama részlegen ezernyi könyv csábít olvasásra, okosodásra. Mert bizony ezek a nevelési, gyermekgondozási, babaetetési, babaaltatási, terhességi, és még ki tudja, milyen témájú könyvek sokszor választ kínálnak a kezdő (és középhaladó 🙂 ) édesanyák számtalan felmerülő kérdésére.

Hogyan juthatok akkor hozzá a létfontosságúnak tűnő információkhoz?

Hát úgy, hogy például én majd elolvasom. És jól megmondom a véleményemet. 😆

A Nem harap a spenót c. könyvet egy Párizsban élő, amerikai nemzetiségű, brit úriemberhez feleségül ment írónő követte el, a kerettörténete pedig éppen ebből a multi-nacionalitásból fakad. Franciaországban vállaltak gyermeket, így kézenfekvő téma számára a francia és az angolszász gyermeknevelési módszerek összehasonlítása, elemzése, sok személyes történettel fűszerezve.  Az esszenciáját megragadva, a francia gyereknevelési módszerek a hagyományos magyar nevelés elveihez hasonlíthatók, míg az angolszász irány a hazánkba is beszivárgó, liberális vonulatot jeleníti meg. Az írónő végig azt mutatja be, hogy a francia gyereknevelés mennyivel hatékonyabb és családbarátabb (a látszat ellenére) az angolszásznál, kiemelve a lényeges különbségeket. Nem rejti véka alá, hogy ő sem tudja teljesen a francia következetességet végigvinni a gyermekeivel (a könyv végére 3 gyermeke lesz), de igyekszik.

1. Terhesség

Az angolszász nők falják a terhességről szóló könyveket, magazinokat és szakértői műsorokat, végig aggodalmaskodják mind a 9 hónapot, rengeteget esznek és híznak – ugyanakkor tiltólistájuk van arról, mit nem szabad enni és csinálni a terhesség alatt, ami veszélyes lehet a magzatra, férjük hatalmas ingjeit veszik fel kismamaruha gyanánt, és megszűnnek nőként funkcionálni.  Ezzel szemben a francia nők nyugodtak, és nem tagadják meg maguktól az örömöket. Nem zabálnak, de nincsenek tiltólistás ételeik sem – még kávét is fogyasztanak terhesség alatt. Végig megőrzik nőiességüket – csinosak. A szülés is különböző: míg az angolszász nők hatalmas jelentőséget tulajdonítanak a szülés mikéntjének (szigorúan előnyben részesítve a természetes módszereket), addig a francia nők nem (és teljes lelki nyugalommal kérnek epidurális érzéstelenítést a vajúdás alatt).

2. Alvás

A francia kisbabák valami misztikus úton-módon általában 3 hónapos korukra átalusszák az éjszakát. Na, ez a téma engem is nagyon felcsigázott, mert a kisfiam 20 hónapos koráig 3 óránként ébredt éjszaka, és sejtelmem sem volt, mit csinálok rosszul. A könyv nagyon egyszerű magyarázattal szolgál: a kisbaba külön szobában (természetesen saját kiságyában) alszik születése napjától, és ha éjjel felsír, akkor nem azonnal szoptatják meg az anyukák, hanem várnak 4-5 percet, míg bemennek hozzá (ezt SZÜNETnek hívják), és először cumis nyugtatással próbálkoznak. (Aha, szóval itt szúrtam el. Én soha, egyetlen másodpercre sem hagytam sírni a fiamat.) Gyakorlatilag az első négy hónap során megtanítják a babájukat önállóan visszaaludni alvási ciklusaik között.

3. Etetés

A francia babákat nagyon hamar rászoktatják a rendszeres étkezésre, az angolszász igény szerinti etetéssel szemben, és már egy négy hónapos baba is ugyanazokban az időpontokban eszik, mint a család többi tagja (reggeli, ebéd, uzsonna és vacsora). A babák megtanulják MEGVÁRNI a következő etetés időpontját. Később pedig, mikor kicsit nagyobbak, nem nassoltatják őket, mint az angolszász országokban, és nem azzal próbálják meg megnyugtatni vagy elhallgattatni őket a játszótéren vagy a hivatalban, hogy kekszet vagy ropit kapnak. A francia gyerekek már babakorban megtanulják kezelni a várakozásból (azaz igényeik nem azonnali kielégüléséből) fakadó frusztrációt. Étkezés csak az étkezőasztalnál zajlik.

2014_04_04 Réka és a tortaA francia nők nem akarnak a végtelenségig szoptatni, és nem ellenzik a tápszeres etetést sem. Mivel fontos számukra az alakjuk és “életük” mihamarabbi visszanyerése, ezért nem ragaszkodnak a szoptatás intézményéhez túlzottan. Az angolszász nők ellenben kötelességüknek érzik feláldozni magukat az “anyaság oltárán” a véget nem érő szoptatással, slampossággal, éjszakai ébredésekkel.

4. Nevelés

A francia szülők odafigyelnek a gyermekeikre, azonban az irányítás maximálisan az ő kezükben van. Felállítják a korlátokat, amiket soha semmilyen körülmények között nem léphetnek át a gyerekek, de azokon belül viszonylagos szabadsággal mozoghatnak. (Például a köszönést nagyon komolyan veszik, azt kötelező a gyereknek megtanulni, nincs apelláta.) Szigorúan betartják az esti fektetés idejét is, nem húzzák el, mint a rétestésztát, mert ami utána jön, az a “felnőttidő”, és az jár a szülőknek. A francia szülők gyakran utaznak el a gyerekeik nélkül nyaralni is.

Nem akarják a gyermekeiket mindenáron “fejleszteni”, és nem hurcolják őket különóráról különórára, ahogyan ez ma az angolszász országokban divatos, hanem hagyják őket gyerekként örülni a világnak. A francia szülőknek tekintélyük van a gyerekeik előtt, ugyanakkor már születésük pillanatától teljes jogú családtagként kezelik őket, beszélnek hozzájuk, stb. Nem akaszkodnak rá a gyermekeikre, és az angolszász szülőkkel ellentétben nem tekintik feladatuknak, hogy folyamatosan szórakoztassák a gyereket. A gyerekek tudják, hogy a szülő dönt, és nincs vita.

5. Bölcsőde

Franciaországban a gyerekek már pár hónapos koruktól bölcsődébe kerülnek, és ezt mindenki természetesnek tartja. Ugyanakkor a bölcsődék rendkívül színvonalasak, és a gondozók hasonló nevelési elvek mentén foglalkoznak az apróságokkal, mint a szülők. A francia anyák átlagosan a gyermekük 3 hónapos korában mennek vissza a munkahelyükre – elvétve találni a gyerekeivel otthon lévő anyákat. Ennek azonban nem anyagi okai vannak – egyrészt nem akarják elveszíteni a “státuszukat”, másrészt tudják, hogy az otthonlét együtt jár az elszigetelődéssel és magánnyal. A francia nők nem tartják egészségesnek, ha egy anya egyfolytában együtt van a gyermekével. Így nem hajlandóak bűntudatot érezni amiatt, hogy bölcsődébe viszik a babáikat, vagy ha bébiszitter vigyáz rájuk.

6. Az anyaság mibenléte

Néhány idézet a könyvből ami megragadja a lényeget:

  • “Franciaországban az uralkodó társadalmi üzenet az, hogy bár szülőnek lenni fontos, a többi szerepünket sem szabad ennek alárendelni.”
  • “A francia nők nem csak azt engedik meg maguknak, hogy fizikailag távol legyenek a gyerekeiktől, hanem azt is, hogy néha a gondolataikban elszakadjanak tőlük.
  • “…az anya ne legyen a gyereke “rabszolgája”.”

Összegzés

Szerző: Pamela Druckerman Cím: Nem harap a spenót – Gyereknevelés francia módra

Érdemes elolvasni. Hol ezzel, hol azzal a gyereknevelési módszerrel tudunk azonosulni, és szinte minden témánál magunkra ismerhetünk egy-egy szituációban. Sok-sok hasznos ötletet meríthetünk belőle, és talán segít kevésbé görcsölnünk is. Az életminőség megőrzésének promotálása pedig példaértékű volt számomra.  😎 Külön dicséretet érdemel a fordítása, hiszen sok angol-amerikai és francia kifejezést kellett hol megőrizni, hogy magyarra fordítani, gondosan ügyelve a jelentéstartalom megőrzésére.

Nektek melyik “módszer” a szimpatikusabb a leírtak alapján? (Igyekeztem objektíven visszaadni a könyvben bemutatottakat.) Francia vagy angolszász anyuka vagy? 😉

Kata

Idézet7

Jobb lábbal jobb…?

2014_03_08 KávéééTe hogyan szoktál felkelni? Jobb vagy bal lábbal? Nekem az egész napomat meghatározza, hogy hogyan indítom a napomat. Szülőkként az éjszakáink ugyebár olyanok, amilyenek: nem minden esetben van ráhatásunk, hogy mennyit pihenhetünk. A hasfájás, az éjszakai szoptatások, a fogzás, a betegségek, vagy csak szimplán a minden látszólagos indok nélküli éjszakai ébredések – nos, ezek a tényezők nem az édesanya nyugodt alvásának zálogai. Azonban sokat javíthatunk a kialvatlanság miatt nyomott kedélyállapotunkon, ha kicsit “megreformáljuk” a reggeleinket.

Átlagos reggel.

Az ébresztőórának esélye sincsen csörögni, hiszen legkisebbünk már jóval a beállított idő előtt szirénázva jelzi, hogy ő már bizony éhes. Vagy szomjas. Vagy unatkozik. De ami biztos, hogy ki szeretne jönni a kiságyból. Még egy pár másodpercig csukva tartjuk a szemünket, és próbáljuk meggyőzni az agyunkat, hogy amit hallottunk, az nem a valóság, csupán hallucináció, és lebegünk egy kicsit az alvás és ébrenlét közti édes világban. Az újabb sikítás azonban nem késik: azonnal tudatosul bennünk, hogy ez már itt, kérem szépen, nem álom, és ha a család többi tagjának szeretnénk egy kellemesebb – és főként: későbbi – ébredést, akkor hajrá. És anya pattan, és rohan, és kómásan máris teszi a dolgát: szoptat, vagy kakaót főz, pelenkát cserél, átöltöztet, szórakoztat. Kócosan, ólmos fáradsággal a tagjaiban, karikás szemekkel, és rettenetesen morcosan. Nekem még a nyakam is fájni szokott.

2014_03_15 Morning cofee
Forrás: http://imcreator.com/free

Miért kellene minden napomnak ilyen szörnyen kezdődnie?

Most valószínűleg azt gondolod, hogy a kérdés költői. Nyilván egyikőnk sem preferálja az ilyesfajta ébredést, pláne nem egy rettenetes “ötébredéses” éjszaka után, pláne nem minden nap, pláne nem éveken át… Azonban hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az anyaság ilyen: most már nem “jár” nekünk a kényelmes reggeli nyújtózkodás a paplan alatt, az újságolvasós kávézás,  a nyugodt készülődés. Nos, a rossz hír az, hogy a reggeleink (ahogyan a napunk egyik másik szakasza sem 😉 ) már soha nem lesznek olyanok, mint anno a gyermektelen időkben. A jó hír viszont, hogy ettől függetlenül indulhat szépen és nyugisan a nap, feltöltve minket az előttünk álló feladatokra.

1. Változtassuk meg a gyerek ébredési szokásait!

Figyeljük meg, mikor fekszik és mikor ébred általában a (koránkelő) gyermekünk. Ha szeretnénk tovább lustálkodni reggelente, próbáljuk meg arányosan kicsivel később fektetni a babát, vagy a napközbeni alvásidejéből csippentsünk le egy kicsit. Az egyik barátnőm, akinek pár hónapos a picije, kitapasztalta, hogy a kora reggeli etetést előbbre hozza hajnalra (felébreszti a babát, megszoptatja, és mindketten visszaalszanak), így a reggeli kelés későbbre tolódik. Okos!

2. Változtassuk meg saját ébredési szokásainkat!

Ha a gyerek ébredése fix (például reggel 6), és nem tudunk, vagy nem akarunk változtatni rajta (mert úgyis indulni kell dolgozni), de azért rosszul esik egyből a pelenkázással indítani a napot, akkor hozzuk előbbre saját ébresztőnket! Elegendő 15-20 perccel korábbra állítani az órát, és lesz időnk:

  • pár pozitív gondolatot gyűjteni aznapra még az ágyban
  • letusolni és sminkelni
  • inni egy habos kávét a reggeli napsütésben
  • közben átböngészni kedvenc oldalainkat a weben

Mire a család ébred, mi már egészen frissek leszünk. 🙂  Aki megteheti, persze pótolja be az így kiesett alvásidőt a délutáni csendespihenő alatt, vagy korai fekvéssel este.

3. Szoktassuk hozzá az aprónépet, hogy reggel jár anyának fél óra nyugalom

Már az egészen pici babák is meg tudják szokni, hogy reggel, ha felébrednek, kielégítjük a szükségleteiket (kapnak tejet, tápszert vagy kakaót), de utána foglalják el magukat egy darabig. Kiváló hasznát vehetjük ilyenkor a járókának. Lehet, hogy eleinte tiltakozni fognak, de megéri következetesnek lenni! Annyira tudni fogják a rendszert, hogy szinte várni fogják a reggeli önálló játékot a járókában. 😆  Ha nagyobbacska gyerekeink vannak, akkor is legyünk határozottak e tekintetben: anyát nem szabad zavarni, amíg meg nem itta a kávéját. 😀

4. Sportoljunk reggel!

Keljünk fel kicsit hamarabb, és menjünk el kocogni. A sportolásnál jobb napindító program nem is létezik. Ha eleinte gyötrelmes is, érdemes kitartani – semmivel össze nem hasonlítható érzés a napfelkeltében futni! Ha időközben netalán ébredne egyik-másik gyerek, a férjünk el tudja szórakoztatni, amíg haza nem érünk. Plusz 3-4 fok körül is elindulhatunk akár, de hideg időben a sál és a sapka kötelező!

5. Készüljünk elő!

Legyünk tudatosak. Már este írjuk össze a másnapi teendőinket, hogy reggel célirányosan indíthassuk a feladatainkat. Én a hétvégi váratlan koránkeléseket szinte mindig főzésre használom ki: így kipipálhatok egy feladatot rögtön a nap elején, és bónuszként jó sok időm felszabadul a délelőttből.  Hétköznap készítsük ki a gyerekek ruháit; egyrészt nem kell még alvajáróként kitalálnunk, mit adjunk rájuk aznap, másrészt egy kemény meccset, az öltöztetést így rögtön letudhatunk.

6. Fejben dől el.

Mint jórészt minden, ez is fejben dől el. Emlékeztessük magunkat, hogy:

  • Ezek az évek hamar elszállnak. Túlságosan is hamar.
  • Ha azon sok ezer nő helyében lennénk, akiknek nem születhet gyermekük, milyen boldogan pattannánk fel hajnalban a gyereksírásra.
  • Új nap, új kezdet. Élj az élet napos oldalán!

 

Idézet2