Címke: gyereknevelés

…nemhiszemelhogynemtudodbetűrni, mégegypulóver, neaztacsizmátveddfel, holasálad, aznematesapkád, menjmárkimertbemelegszel, kinemenjnincsrajtadkabát, mostmártutielkésünk…

A téli időszakban a reggelek még a szokásosnál is kaotikusabbak, jól mondom….? Ez többek között azért is van, mert nem elhanyagolható mennyiségű extra ruhadarabot kell magunkra és a gyerekeinkre aggatnunk – nemhiszemelhogynemtudodbetűrni, mégegypulóver, neaztacsizmátveddfel, holasálad, aznematesapkád, menjmárkimertbemelegszel, kinemenjnincsrajtadkabát, mostmártutielkésünk…
Az mindenesetre biztosra vehető, hogy rajtunk patakokban fog folyni az izzadság, mire a család összes tagja menetfelszerelésben indulásra kész.
Így röpke 7 év anyaság és három gyerek után jöttem rá, hogy mivel húzhatom ki a(z egyik) méregfogát a reggeli össznépi ingerületnek – a lényeg egy kis előző esti extra energiabefektetés. Eleinte részünkről, aztán az öt év felettiek remekül idomíthatók a feladatra.
1. Ellenőrizzük le mindenki cipőjét (nem túl koszos/vizes e) és készítsük felvehető állapotban az előszobában oda, ahol reggelente a lurkók öltözködnek.
2. Ellenőrizzük le mindenki kabátját, és csomagoljuk bele a pulóvert, a sapkát, a sálat, a kesztyűket és a sínadrágokat is.
Így mindenkit instant csomagként vár reggel a kinti öltözéke, tehát már az óvodás korú gyerekek is kvázi távirányítással öltöztethetők. (Ráadásul mi sem akkor szembesülünk vele, hogy a kabát csupa sár, a cipő beázott és nem találjuk a melegebb sapit, így van némi esély, hogy esetleg beérünk a munkába még dél előtt.)
Amúgy meg nemsoká jön a tavasz, ugye? …UGYE?!?
2017_01_13 tél

Nem harap a spenót, ugye?

2014_04_05_Nem harap a spenótOlyan ez az anya-élet, mint az egyetem vizsgaidőszak után: nem nagyon veszünk könyvet a kezünkbe. 🙂 Csak a “nem akarok betűket látni” prózai indokát felváltotta a “két sort olvasok és azonnal elalszok” szánalmas, ám attól még nyomós érve. Pedig ha néha betévedünk egy könyvesboltba, akkor a baba-mama részlegen ezernyi könyv csábít olvasásra, okosodásra. Mert bizony ezek a nevelési, gyermekgondozási, babaetetési, babaaltatási, terhességi, és még ki tudja, milyen témájú könyvek sokszor választ kínálnak a kezdő (és középhaladó 🙂 ) édesanyák számtalan felmerülő kérdésére.

Hogyan juthatok akkor hozzá a létfontosságúnak tűnő információkhoz?

Hát úgy, hogy például én majd elolvasom. És jól megmondom a véleményemet. 😆

A Nem harap a spenót c. könyvet egy Párizsban élő, amerikai nemzetiségű, brit úriemberhez feleségül ment írónő követte el, a kerettörténete pedig éppen ebből a multi-nacionalitásból fakad. Franciaországban vállaltak gyermeket, így kézenfekvő téma számára a francia és az angolszász gyermeknevelési módszerek összehasonlítása, elemzése, sok személyes történettel fűszerezve.  Az esszenciáját megragadva, a francia gyereknevelési módszerek a hagyományos magyar nevelés elveihez hasonlíthatók, míg az angolszász irány a hazánkba is beszivárgó, liberális vonulatot jeleníti meg. Az írónő végig azt mutatja be, hogy a francia gyereknevelés mennyivel hatékonyabb és családbarátabb (a látszat ellenére) az angolszásznál, kiemelve a lényeges különbségeket. Nem rejti véka alá, hogy ő sem tudja teljesen a francia következetességet végigvinni a gyermekeivel (a könyv végére 3 gyermeke lesz), de igyekszik.

1. Terhesség

Az angolszász nők falják a terhességről szóló könyveket, magazinokat és szakértői műsorokat, végig aggodalmaskodják mind a 9 hónapot, rengeteget esznek és híznak – ugyanakkor tiltólistájuk van arról, mit nem szabad enni és csinálni a terhesség alatt, ami veszélyes lehet a magzatra, férjük hatalmas ingjeit veszik fel kismamaruha gyanánt, és megszűnnek nőként funkcionálni.  Ezzel szemben a francia nők nyugodtak, és nem tagadják meg maguktól az örömöket. Nem zabálnak, de nincsenek tiltólistás ételeik sem – még kávét is fogyasztanak terhesség alatt. Végig megőrzik nőiességüket – csinosak. A szülés is különböző: míg az angolszász nők hatalmas jelentőséget tulajdonítanak a szülés mikéntjének (szigorúan előnyben részesítve a természetes módszereket), addig a francia nők nem (és teljes lelki nyugalommal kérnek epidurális érzéstelenítést a vajúdás alatt).

2. Alvás

A francia kisbabák valami misztikus úton-módon általában 3 hónapos korukra átalusszák az éjszakát. Na, ez a téma engem is nagyon felcsigázott, mert a kisfiam 20 hónapos koráig 3 óránként ébredt éjszaka, és sejtelmem sem volt, mit csinálok rosszul. A könyv nagyon egyszerű magyarázattal szolgál: a kisbaba külön szobában (természetesen saját kiságyában) alszik születése napjától, és ha éjjel felsír, akkor nem azonnal szoptatják meg az anyukák, hanem várnak 4-5 percet, míg bemennek hozzá (ezt SZÜNETnek hívják), és először cumis nyugtatással próbálkoznak. (Aha, szóval itt szúrtam el. Én soha, egyetlen másodpercre sem hagytam sírni a fiamat.) Gyakorlatilag az első négy hónap során megtanítják a babájukat önállóan visszaaludni alvási ciklusaik között.

3. Etetés

A francia babákat nagyon hamar rászoktatják a rendszeres étkezésre, az angolszász igény szerinti etetéssel szemben, és már egy négy hónapos baba is ugyanazokban az időpontokban eszik, mint a család többi tagja (reggeli, ebéd, uzsonna és vacsora). A babák megtanulják MEGVÁRNI a következő etetés időpontját. Később pedig, mikor kicsit nagyobbak, nem nassoltatják őket, mint az angolszász országokban, és nem azzal próbálják meg megnyugtatni vagy elhallgattatni őket a játszótéren vagy a hivatalban, hogy kekszet vagy ropit kapnak. A francia gyerekek már babakorban megtanulják kezelni a várakozásból (azaz igényeik nem azonnali kielégüléséből) fakadó frusztrációt. Étkezés csak az étkezőasztalnál zajlik.

2014_04_04 Réka és a tortaA francia nők nem akarnak a végtelenségig szoptatni, és nem ellenzik a tápszeres etetést sem. Mivel fontos számukra az alakjuk és “életük” mihamarabbi visszanyerése, ezért nem ragaszkodnak a szoptatás intézményéhez túlzottan. Az angolszász nők ellenben kötelességüknek érzik feláldozni magukat az “anyaság oltárán” a véget nem érő szoptatással, slampossággal, éjszakai ébredésekkel.

4. Nevelés

A francia szülők odafigyelnek a gyermekeikre, azonban az irányítás maximálisan az ő kezükben van. Felállítják a korlátokat, amiket soha semmilyen körülmények között nem léphetnek át a gyerekek, de azokon belül viszonylagos szabadsággal mozoghatnak. (Például a köszönést nagyon komolyan veszik, azt kötelező a gyereknek megtanulni, nincs apelláta.) Szigorúan betartják az esti fektetés idejét is, nem húzzák el, mint a rétestésztát, mert ami utána jön, az a “felnőttidő”, és az jár a szülőknek. A francia szülők gyakran utaznak el a gyerekeik nélkül nyaralni is.

Nem akarják a gyermekeiket mindenáron “fejleszteni”, és nem hurcolják őket különóráról különórára, ahogyan ez ma az angolszász országokban divatos, hanem hagyják őket gyerekként örülni a világnak. A francia szülőknek tekintélyük van a gyerekeik előtt, ugyanakkor már születésük pillanatától teljes jogú családtagként kezelik őket, beszélnek hozzájuk, stb. Nem akaszkodnak rá a gyermekeikre, és az angolszász szülőkkel ellentétben nem tekintik feladatuknak, hogy folyamatosan szórakoztassák a gyereket. A gyerekek tudják, hogy a szülő dönt, és nincs vita.

5. Bölcsőde

Franciaországban a gyerekek már pár hónapos koruktól bölcsődébe kerülnek, és ezt mindenki természetesnek tartja. Ugyanakkor a bölcsődék rendkívül színvonalasak, és a gondozók hasonló nevelési elvek mentén foglalkoznak az apróságokkal, mint a szülők. A francia anyák átlagosan a gyermekük 3 hónapos korában mennek vissza a munkahelyükre – elvétve találni a gyerekeivel otthon lévő anyákat. Ennek azonban nem anyagi okai vannak – egyrészt nem akarják elveszíteni a “státuszukat”, másrészt tudják, hogy az otthonlét együtt jár az elszigetelődéssel és magánnyal. A francia nők nem tartják egészségesnek, ha egy anya egyfolytában együtt van a gyermekével. Így nem hajlandóak bűntudatot érezni amiatt, hogy bölcsődébe viszik a babáikat, vagy ha bébiszitter vigyáz rájuk.

6. Az anyaság mibenléte

Néhány idézet a könyvből ami megragadja a lényeget:

  • “Franciaországban az uralkodó társadalmi üzenet az, hogy bár szülőnek lenni fontos, a többi szerepünket sem szabad ennek alárendelni.”
  • “A francia nők nem csak azt engedik meg maguknak, hogy fizikailag távol legyenek a gyerekeiktől, hanem azt is, hogy néha a gondolataikban elszakadjanak tőlük.
  • “…az anya ne legyen a gyereke “rabszolgája”.”

Összegzés

Szerző: Pamela Druckerman Cím: Nem harap a spenót – Gyereknevelés francia módra

Érdemes elolvasni. Hol ezzel, hol azzal a gyereknevelési módszerrel tudunk azonosulni, és szinte minden témánál magunkra ismerhetünk egy-egy szituációban. Sok-sok hasznos ötletet meríthetünk belőle, és talán segít kevésbé görcsölnünk is. Az életminőség megőrzésének promotálása pedig példaértékű volt számomra.  😎 Külön dicséretet érdemel a fordítása, hiszen sok angol-amerikai és francia kifejezést kellett hol megőrizni, hogy magyarra fordítani, gondosan ügyelve a jelentéstartalom megőrzésére.

Nektek melyik “módszer” a szimpatikusabb a leírtak alapján? (Igyekeztem objektíven visszaadni a könyvben bemutatottakat.) Francia vagy angolszász anyuka vagy? 😉

Kata

Idézet7