Címke: időgazdálkodás

#dolgozóanya avagy a harmadszori visszatérésem tapasztalatai

Lassan négy hónap eltelt, mióta újra csatasorba álltam a munka frontján, mint #dolgozóanya. Na nem mintha itthon nem “dolgoztam” volna egész nap, de most már itt is – ott is kell. Ez a mennyiségi többlet ám nem feltétlenül okozott minőségi romlást a mindennapjaimban, de ez nagyon sok tényező összejátszásának köszönhető… Összességében tehát köszönöm, jól vagyok.

Hogy viselik a gyerekek?
A nagyok…

…(egy iskolás és egy óvodás) annyira nem érezték meg a változást, mert ők is “dolgozóban” vannak napközben, reggel ugyanúgy vittük őket, és délután az esetek 95 százalékában én megyek értük. Szerencsére a betegségek elkerülték őket az elmúlt pár hónapban, Rékának volt tüszős mandula gyulladása június elején, de nála ez minden évben így van. Jó hír, hogy 2 nap alatt átesik rajta, rossz hír, hogy ettől függetlenül elég sokáig nem mehetett iskolába. De az ő felügyeletét megoldani nem nagy gond, mindenki szívesen tölt vele pár órát, sőt, még bejött velem a munkahelyemre is egy napot, rajzolgatott, ismerkedett.  😉

#dolgozóanya és lánya
Ábel,…

…aki márciusban 16 hónapos volt, jelenleg 20 hónapos, heti 3 napot anyukámmal tölt, egyik héten nálunk, másik héten ő megy “vendégségbe”. Bár azóta már inkább a második otthona lett a nagyszülői ház!  🙂 Eleinte nem volt semmilyen fennakadás, látszólag gond nélkül vette az akadályt. De persze tapasztalt anyukaként tudtam, hogy azért ez nem fog ilyen egyszerűen menni. Ha a gyerekek ráébrednek egy helyzet nem ideiglenes voltára, akkor kitör a pánik. És ez igaz a bölcsődei, óvodai beilleszkedés utáni időszakra is. Volt ordítás elváláskor, alvászavarok, és mini dührohamok. Türelmesek voltunk és vagyunk, és lassan elmúlnak ezek az átmeneti tünetek. Habár már csak nem egészen két hónap, és kezdődik a bölcsi, de az egy másik történet lesz…

De visszatérve az alvás körüli mizériára, ez viselt meg a legjobban, nyilván az éjszakai kelések nem szorulnak különösebb magyarázatra, viszont az elaltatási nehézségek komoly be nem tervezett időkiesést okoznak!  :mrgreen:  Csak hogy értsétek: az Ábel altatása pici korától úgy zajlott, hogy “Jó éjszakát!” –  betettem az ágyba, és kijöttem a szobából. Nem igényelt és nem is tűrt semmi féle ringatást, hókusz-pókuszt. Most viszont addig ott kell ülni az ágya mellett a kis kezecskéjét fogva, amíg el nem szunnyad. És ez olykor egy óra hossza… Amíg tekintélyes mennyiségű ruhát tudnék kiteregetni, összehajtogatni, kivasalni…. Na de a jó oldalát nézve, még kaptam egy kis babás anya-ragaszkodás dolgot tőle, amit a korábbi önállósági törekvéseit figyelve, már nem is reméltem.  😳

A szervezési háttér

Csütörtökönként egész nap, és pénteken kéthetente fél napra van egy állandó segítségem. Aki egy áldás, de tényleg. A legfontosabb dolog talán az egészben, ami fenntarthatóvá teszi ezt a rendszert, hogy RUGALMAS munkaidőben dolgozok. Pénteken fixen itthon vagyok, és a gép elé ülök, ahogy tudok – jellemzően alvásidőben. A hét többi napján pedig én osztom be az időmet! Megbeszélésekre, egyeztetésekre mindig bemegyek, a többi feladatot pedig bárhonnan megcsinálom. A legfontosabb időszakokat – a reggeleket és a délutánokat fektetésig – mindig a gyerekekkel töltöm!! Viszont este és hétvégén is kihasználom a lehetőséget, hogy mindennel elkészüljek. Ez nem volna lehetséges, ha a házimunkában nem lenne segítségem. Filozófiai kérdés, de az, hogy ez egy felelősségteljesebb, magasabb pozícióban is működőképes lenne e, rejtély. Gyanítom, hogy ott már több áldozatot kellene hoznom a család oltárán.

#dolgozóanya
Home office
Ami nélkül nem menne….

….az sok minden, de támogató munkahelyi környezet és kollégák nélkül ez nem működne! Sajnos ma Magyarországon az én esetem ritka, mint a fehér holló. Az anyukák – és higgyétek el, rengeteg példát látok – vagy nem állnak vissza a munkába és inkább nélkülöznek, mert a gyermekeik prioritást élveznek. Vagy visszamennek dolgozni, és gyakorlatilag egy kín az életük az állandó rohanás – lógás – magyarázkodás – szívesség kérés miatt, hogy mindkét szerepben megfeleljenek, és végeredményben egyik szerepben sem képesek  megfelelni…. A nyári szünetek kivitelezéséről nem is beszélve, ami egy külön bejegyzést érdemel.

Addig is élvezzétek a napsütést,

K

Munkába való visszatérés – álom vs. valóság II.

Anya munkába való visszatérése nagy elhatározás a család életében. Sokaknak kényszer a munkába való visszatérés, sokan viszont alig várják, hogy újra felnőtt emberek között is legyenek. Mindegy, mi az ok, mindenképpen alapos tervezést és átgondolást igényel a lépés. A “majd lesz valahogy” hozzáállás ebben az esetben nem célravezető, legalábbis a hozzám hasonló maximalisták számára biztosan nem. Nyilván a napunk továbbra is sajnos csak 24 órából fog állni, így kezdjük egy felméréssel, melyek azok a kritikus területek, amelyek nagy valószínűséggel megoldást fognak kívánni.

Közelítsük meg a dolgot rendkívül gyakorlatiasan!
Írjuk össze, mik azok a feladatok és tevékenységek, amiket itthonlétünk alatt rendszeresen végzünk. Csináljunk egy jó hosszú listát! Semmi ne maradjon ki!

Na ezt a komplett listát kellene akkor is végrehajtanunk, ha ismét munkába állunk, napi 8-9 órát dolgozunk egy munkahelyen, és napi 1-2 órát utazunk. Mission impossible, nem igaz?…

Legyen teljes a lista!

Fontos, hogy próbáljunk minden apró kis momentumot felidézni, amit csinálni szoktunk, hogy működőképes legyen a háztartásunk és a családi kapcsolatrendszerünk. Vegyük bele a nem napi rendszerességgel végzett feladatokat is, például a spájz-takarítást, a körömlakkozást, vagy a számlák lefűzését is.  Ugyanis ezeket is el kell majd végeznünk a jövőben is! Ha szükséges, pihentessük néhány napig a listánkat, majd újból vegyük elő, és friss szemmel még egészítsük ki.

Most mi tévők legyünk? Van egy hosszú-hosszú felsorolásunk örömteli és kevésbé örömteli tevékenységekkel, hogyan visz ez engem közelebb ahhoz a megoldhatatlan helyzethez, hogy mostantól mindezt a feladat-kupacot 8-9-10 órával kevesebb időbe kell majd belezsúfolnom?!?!

A zűrzavar és a káosz a tervezés kudarca, nem az információ velejárója. Edward Tufte

A titok a gondos tervezésben – jobban mondva, az újratervezésben rejlik. Nyissunk meg egy üres jegyzetet, vagy vegyünk elő egy tiszta lapot, és készítsünk négy kategóriát az alábbiak szerint:

  1. Nem feladat többé! – Ide azok a tevékenységek kerülnek, amelyek automatikusan megszűnnek a munkába állásunkkal.  Ilyen lehet például a játszóterezés a gyermekkel, vagy a főzés. De ha otthonról dolgozunk, akkor ezek továbbra is megoldandóak maradnak. De a főzés adott esetben minden probléma nélkül kiszervezhető rendeléssel.
  2. Racionalizálandó – Azon feladatok, melyeket továbbra is el kell látnunk, vagy meg szeretnénk tartani, esetenként azonban némi racionalizációt igényelnek (például ritkábban kerül majd rá sor). Találkozás a barátokkal, vagy fodrász. A bevásárlást célszerűbb a jövőben online intézni, rengeteg időt megtakaríthatunk vele.
  3. Kiszervezem 🙂 – Ezeket a teendőket a jövőben is muszáj elvégezni, de ügyesen kiszervezzük: az iskolatáska bepakolását megtanítjuk a kis iskolásnak önállóan megcsinálni, vagy a takarításhoz segítséget fogadunk.
  4. Nincs rá kapacitásom 🙁 – Sajnos ezek a  feledés homályába vesző aktivitások. Általában ezek a nőknél a klasszikusan “énidős” dolgok, például a torna, vagy a manikűrös. De van, aki a cipőpucolást felejti el örökre. 🙂
A táblázat dinamikus!

A kategóriák között a feladatok megoszlása nem merev! Azaz minél találékonyabbak vagyunk a racionalizálásban vagy a kiszervezésben, annál kevesebb dologtól kell búcsút vennünk. A tételek mozoghatnak a kategóriák között, lehet, hogy először csak ritkábban fogsz takarítani, de később megbeszélitek, hogy ezentúl apa takarít a gyerekekkel közösen, vagy fogadtok egy bejárónőt. Higgyétek el, hogy ha továbbra is mindent ugyanúgy egyedül szeretnétek megoldani, az először még csak a minőség rovására megy, később azonban az egészségetek és a kapcsolatotok rovására – ugyanis a rekreációs időből és az alvásból fogjátok elvenni a szükséges időt.

Egy édesanya nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy csak sodródjon az árral! A legfontosabb mindig a TERVEZÉS!!!

Ha kérdésetek van, tegyétek meg kommentben, vagy várlak benneteket a Facebook-on! 🙂

Kata