Címke: rugalmas munkaidő

#dolgozóanya avagy a harmadszori visszatérésem tapasztalatai

Lassan négy hónap eltelt, mióta újra csatasorba álltam a munka frontján, mint #dolgozóanya. Na nem mintha itthon nem “dolgoztam” volna egész nap, de most már itt is – ott is kell. Ez a mennyiségi többlet ám nem feltétlenül okozott minőségi romlást a mindennapjaimban, de ez nagyon sok tényező összejátszásának köszönhető… Összességében tehát köszönöm, jól vagyok.

Hogy viselik a gyerekek?
A nagyok…

…(egy iskolás és egy óvodás) annyira nem érezték meg a változást, mert ők is “dolgozóban” vannak napközben, reggel ugyanúgy vittük őket, és délután az esetek 95 százalékában én megyek értük. Szerencsére a betegségek elkerülték őket az elmúlt pár hónapban, Rékának volt tüszős mandula gyulladása június elején, de nála ez minden évben így van. Jó hír, hogy 2 nap alatt átesik rajta, rossz hír, hogy ettől függetlenül elég sokáig nem mehetett iskolába. De az ő felügyeletét megoldani nem nagy gond, mindenki szívesen tölt vele pár órát, sőt, még bejött velem a munkahelyemre is egy napot, rajzolgatott, ismerkedett.  😉

#dolgozóanya és lánya
Ábel,…

…aki márciusban 16 hónapos volt, jelenleg 20 hónapos, heti 3 napot anyukámmal tölt, egyik héten nálunk, másik héten ő megy “vendégségbe”. Bár azóta már inkább a második otthona lett a nagyszülői ház!  🙂 Eleinte nem volt semmilyen fennakadás, látszólag gond nélkül vette az akadályt. De persze tapasztalt anyukaként tudtam, hogy azért ez nem fog ilyen egyszerűen menni. Ha a gyerekek ráébrednek egy helyzet nem ideiglenes voltára, akkor kitör a pánik. És ez igaz a bölcsődei, óvodai beilleszkedés utáni időszakra is. Volt ordítás elváláskor, alvászavarok, és mini dührohamok. Türelmesek voltunk és vagyunk, és lassan elmúlnak ezek az átmeneti tünetek. Habár már csak nem egészen két hónap, és kezdődik a bölcsi, de az egy másik történet lesz…

De visszatérve az alvás körüli mizériára, ez viselt meg a legjobban, nyilván az éjszakai kelések nem szorulnak különösebb magyarázatra, viszont az elaltatási nehézségek komoly be nem tervezett időkiesést okoznak!  :mrgreen:  Csak hogy értsétek: az Ábel altatása pici korától úgy zajlott, hogy “Jó éjszakát!” –  betettem az ágyba, és kijöttem a szobából. Nem igényelt és nem is tűrt semmi féle ringatást, hókusz-pókuszt. Most viszont addig ott kell ülni az ágya mellett a kis kezecskéjét fogva, amíg el nem szunnyad. És ez olykor egy óra hossza… Amíg tekintélyes mennyiségű ruhát tudnék kiteregetni, összehajtogatni, kivasalni…. Na de a jó oldalát nézve, még kaptam egy kis babás anya-ragaszkodás dolgot tőle, amit a korábbi önállósági törekvéseit figyelve, már nem is reméltem.  😳

A szervezési háttér

Csütörtökönként egész nap, és pénteken kéthetente fél napra van egy állandó segítségem. Aki egy áldás, de tényleg. A legfontosabb dolog talán az egészben, ami fenntarthatóvá teszi ezt a rendszert, hogy RUGALMAS munkaidőben dolgozok. Pénteken fixen itthon vagyok, és a gép elé ülök, ahogy tudok – jellemzően alvásidőben. A hét többi napján pedig én osztom be az időmet! Megbeszélésekre, egyeztetésekre mindig bemegyek, a többi feladatot pedig bárhonnan megcsinálom. A legfontosabb időszakokat – a reggeleket és a délutánokat fektetésig – mindig a gyerekekkel töltöm!! Viszont este és hétvégén is kihasználom a lehetőséget, hogy mindennel elkészüljek. Ez nem volna lehetséges, ha a házimunkában nem lenne segítségem. Filozófiai kérdés, de az, hogy ez egy felelősségteljesebb, magasabb pozícióban is működőképes lenne e, rejtély. Gyanítom, hogy ott már több áldozatot kellene hoznom a család oltárán.

#dolgozóanya
Home office
Ami nélkül nem menne….

….az sok minden, de támogató munkahelyi környezet és kollégák nélkül ez nem működne! Sajnos ma Magyarországon az én esetem ritka, mint a fehér holló. Az anyukák – és higgyétek el, rengeteg példát látok – vagy nem állnak vissza a munkába és inkább nélkülöznek, mert a gyermekeik prioritást élveznek. Vagy visszamennek dolgozni, és gyakorlatilag egy kín az életük az állandó rohanás – lógás – magyarázkodás – szívesség kérés miatt, hogy mindkét szerepben megfeleljenek, és végeredményben egyik szerepben sem képesek  megfelelni…. A nyári szünetek kivitelezéséről nem is beszélve, ami egy külön bejegyzést érdemel.

Addig is élvezzétek a napsütést,

K